Fehérvár mint a rádiózás fellegvára
A november 3-ai Könyvmolyképző programon Dr. Demeter Zsófia történész előadását hallgathatták meg az érdeklődők a Gárdonyi Géza Művelődési Házban. A kutatónak számos írása megjelent már a Maroshegy kapcsán ‒ ezeket a helyszínen be is mutatták –, de ezúttal nem a könyveken volt a hangsúly. A történész egy jelenleg is folyó kutatása kapcsán mesélt, méghozzá a sóstói rádióállomásról. 
 
A kutatót az eredeti program szerint Váczi Márk történész kérdezte volna Maroshegyről, de Dr. Demeter Zsófia olyan szenvedéllyel és részletesen mesélt, hogy végül nem nagyon volt szükség kérdésekre.
A történet természetesen a vízrendezéssel kezdődött: még a 18-19. században a területet lecsapolták. Ekkor a város ezen pontján hivatalosan még nem lehetett letelepedni, azt rendeletek (statútumok) tiltották.
- Akik itt húzták meg magukat, nem fizettek adót, kövezetvámot, azt az utat járták, amit kitapostak maguknak. A város nem tudta az ellenőrzése alá vonni a területet, így az ott lakást is megtiltotta. A filoxéra, vagyis szőlőgyökértetű terjedése azonban mindent átírt. Pandémia volt ez a javából, még ha nem is az embereket támadta. A víz sok helyen nem volt iható, így szükség volt a borra, tehát a szőlőre is – mondta el a történész.
Mint megtudtuk, a Maroshegy területe azért értékelődött fel, mert a filoxéra nem érzi jól magát a gyorsan mozgó homokban, épp ezért a városrész dombjait nem is érintette a járvány.
Az előadás itt kanyarodott el főtémája, a fehérvári rádióállomás felé. Dr. Demeter Zsófia elmesélte, szegről-végről megtudta, hogy a létesítmény volt igazgatója, Papp Kálmán a szomszédos utcában lakik, és mivel úgy érezte, hogy a téma komolyabb kibontást igényel, fel is kereste.
- A volt igazgató először rámutatott a rádiózásról szóló házikönyvtár egy igen vaskos szeletére, azt mondta, csattogjak vele haza, és olvassam el mindet, aztán beszélgethetünk. Igaza volt. Ezt először meg kell tanulni – magyarázta, majd rá is tért a rádió és a székesfehérvári adó jelentőségére. Elmondta, hogy miután a csepeli állomást lényegében darabjaira szedik a románok, a Posta Hivatal új helyet keres az újonnan megrendelt, csúcstechnológiás berendezésnek. Fontos volt, hogy hatalmas terület álljon rendelkezésre – hogy lehessen bővíteni, fejlődni ‒, és maga a föld vizes legyen, ugyanis a hosszúhullámú rádiótechnikának szüksége van a nedvességre. Ez itt Székesfehérváron, a Maroshegyen rendelkezésre állt.
- Akkor értettem meg a rádióállomás működését, amikor megláttam Ormos Gerő rádióműszerész rajzát, amin nemcsak a robosztus, 152 méteres tornyok és az épületek látszottak, hanem a földben futó, 39 kilométernyi földelés is – magyarázza a történész, aki itt is felhívja a figyelmet, milyen kiváló mérnökök dolgoztak a Maroshegy területén, és mennyi mindent köszönhet nekik a városrész.
Az előadáson az is szóba került, hogy Székesfehérvár – egészen pontosan Zavaros Aladár, volt polgármester ‒ 85 katasztrális hold területet adott örökbérletbe a postának. Ennek egy részén csikótelep működött, hiszen a hivatalnak rengeteg lóra volt szüksége. Az is elhangzott, hogy a rádióállomás mindenki számára egy misztikus, különös hely volt, amit folyamatosan fegyveresek őriztek. A rádiósok is kicsit kívülállónak számítottak: úgy tekintettek rájuk, mint ma az űrhajósokra, mert olyasmit csináltak, amit senki sem értett.
- Fehérvár volt a 20. század közepén a magyar rádiózás fellegvára. Az állam rengeteget invesztált a technológiába, már csak azért is, mert Trianon után felértékelődött a kommunikáció szerepe. Az 1927-es évben már akkora a fejlődés, hogy Amerikában is tudják venni azt az adást, amit itt, Fehérváron sugároznak. A következő nagy ugrás a rövidhullám technológiájának bevezetése volt 1931-ben. Húsz évvel később meg volt az összeköttetés Pekinggel, sőt kicsit később Japánnal is – magyarázza a történész.
Az öreghegyi rádióállomás kiépítésére a háború adott okot, szükség volt egy rejtett adóra is. Innentől datálható, hogy a maroshegyit elnevezik sóstói rádióállomásnak, az épületegyüttes egy szegletére – mely egyébként ma is áll – pedig ráaggatják az „alvilág” nevet.
- Ekkor jelentek meg a zavaróadások, vagy másnéven fedőadások. Papp Károly úgy vallott erről, hogy az a leggyalázatosabb a rádiós szakmában, ha valaki nem ad, hanem gátol, és a zavaróadás pont ezt tette. De csinálni kellett. Az a helyiség kapta az „alvilág” nevet, ahol a munka ezen részét végezték – magyarázza Demeter Zsófia.
A rádióállomás végül működésének 80. évében szűnt meg, 2004-ben. A tornyokat 2009 szeptemberében, a központi épületegyüttest és az Úrhidai úti trafóházat egy évvel később bontották le. Maroshegy történetének azonban örökre részei maradnak. Dr. Demeter Zsófia pedig most is kutatja a történetét: jelenleg egy rejtéllyel kapcsolatban gyűjt információt. A „Fehérvári Indulóról” szeretne többet megtudni. Mint mondta, az indulót naponta többször is lejátszották a helyi rádióban, azonban semmilyen más információnk nincs róla, mint hogy szerepel a csatorna műsorprogramjában.
(Az ingyenes program a TOP-6.9.2-16-SF1-2018-00001 „Helyi közösségfejlesztés Székesfehérváron” című projekt keretében valósult meg. A további programokról a www.facebook.com/cselekvofehervar oldalon lehet tájékozódni.)
 
 
nyomtatás